Még csak piruló, vonuló csík vagy
a fejemben, szép kis rőt vonal;
vagy annyi se, mint víz, ha kint hagy-
va szertelenül, mint holmi fal
mellé téve le télre le félre,
feledve, végre, de csend falán
megülve, merülve, pont beleférve,
rekedve, remegve zúzmarán
lefolyva, lassan a tavaszba férve,
ha jég hideg zöldesen felragyog;
nemed se neved se szemed se én se
világolsz bennem és én vagyok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.