Mert várni jó, mert várni kell,
de várni szép, mert addig is élek;
s ha nem annyit, de ennyivel
magamba szűkösen beleférek,
s ha fene nagy vártamban kicsipkéz
végre a csend meg az évek,
én azt mondom: várjunk egy kicsit még,
s mielőtt nyugodni térek
behajtom este nyájam az ólba,
behajtom aztán még a kaput,
künn reked éjjel szülve-csaholva,
a tyúkok meg oldják meg maguk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.