És fogsz, ha fogsz, Te eltemetni,
génjeidért szemre vetni,
kék szemeddel nem szeretni,
szőlejembe szenderedni
Tiéd lesz a ház, a kertem,
hordaim betöltve, telten,
álmaim, ha elfelejtem,
verseim dobozba rejten
lefekszel majd, ahol éred
láboddal a messzeséget,
s megrúgod, mint tűz, ha éget
hamvaim, ha bántna Téged
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.