A láb alatt mint kő mozog-
na Föld de mégse nem forog
temérdek messze imbolyog-
va nem befutható az ív soha-
sem vissza érve fut noha
de dobban szíve benn puha
a magmaágyban áll a kénszaga
s fulladok ha fúl az éjszaka
te fénytelen kénytelen érsz haza
otthonba térsz köszönt az éj
nap hullva hold ma kis karéj
a csillag álma friss fahéj
csak várja várja hazaérj
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.