- S mint kis halak lesünk a fent alatt
- nem emel föl már és nem maradt
- reményünk minden oly messze túl
- csillan és csendesen meglapul
- a végtelenben is végesen
- ameddig ellát a vaksi szem
- s ott leszünk mindnyájan elfeledve
- nem mintha rólunk még lenne kedve
- szólni a messziben végülis ott lakó
- bárkinek minthogyha volna szó
- nem csak a víz alatt csepp neszek.
- Ha nagy leszek, pillangó leszek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sületlenke 2011.01.26. 07:37:43
Na és akkor jönne a fájó további, kell-e írnia bármit is az alkotónak, ha egyszer szinte nincs is kinek. Vagy elég a tudat, hogy majd egyszer? Hát, gáz, meg szomorú is ebben a percemberkés világban.
Humperdickk · http://kikellennekjonni.blog.hu/ 2011.01.26. 10:08:23
Szal' duplán vagyok önző! :)
Fabius 2011.01.26. 21:06:13
Jelentem én szoktam. Nem csak a kollégát "olvastam ki" itt, hanem úgy egyébként is szoktam.
@Humperdickk:
Az önzés jó :-) Folytasd!