bokrom ezernyi madárral
száll ide szól a madárdal
röppen a szél, csupa súgás
csak te vagy senki se sincs más
nézem a fám alatt ülve
hogy fut a fény el az űrbe
hogy viszi hírem a messzi
térbe de mégsem ereszti
földem a bánatot innen.
Mennyire messzire minden.
Mint ülök itt a magányon.
Mint puha hóban a lábnyom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.