Útravalóm útra készen,
váltás ruha, tiszta ing,
ami csak volt, ami részem
e világból, messze ring.
Fővitorlám dúsan villan,
hasat ragaszt rá a szél,
kicsim hajóm gyorsan illan
mint az őszi kis levél.
Fejsze suhan, karó érik,
illatoz mint kis virág,
más világon újramérik
mennyi féreg foga rág.
Tán egy perc csak. Tán egy év is.
Tán örökre tart a tél.
Kicsiny kamrám mélyén mégis
ott lapul a szembeszél.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.