Aznap reggel nem kelt fel a nap,
de mi nem zavartattuk magunkat,
csak néztük egymást, üresen, tétlen,
szívünkig süllyedve abban a sötétben,
hogy aztán, mikor majd újra felkel
a nap, azon a gyönyörű reggel,
újra csak ugyanúgy egymást szeressük,
és süketen, bénán és vakon is keressük
hogy ha elmúlik egyszer csak minden éj,
hálásak lehessünk mindenér.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.