Nem vagyok igazi alakban,
sehonnan sehova haladtam,
eloszlok így csak a szabadban,
mi kellett volna, mondd
nem tudok semmise merészet,
befon csak lassan az enyészet,
leszarom lassan az egészet,
voltam kis geci, ma ond
hallottam sírni a világot,
bántottam azt, aki imádott
ugyan már, téged meg ki bántott,
ne nevettessed ki magad
gondolj a szomorú jövőre,
kibújsz a föld alól kinőve,
felfutsz mint inda majd a kőre,
csak a sok szar, ami marad
s mint akit a féreg foga rág,
reszket a mélyben a holdvilág,
nem gondol többé már senki rád,
a minden végül elfelejt
idegen anyag nő csak ottan
és a sok rezegő atomban
ott lesz majd kurva nagy halomban
sejtjeid s a többi selejt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.