hogy azóta, hogy téged nem szeretlek
úgy élek én tovább, akár az eretnek,
ingatag vackát vagy építi kis madár.
Nem illik sehova soha már,
az a sok dolgok már sehova se illnek.
Nem jók a soroknak végén se a rímek.
Nem jó nem szeretni tégedet, te drága.
Hajlik a rengeteg semmise se ága.
Hiába települ reája annyi szem.
Nem hintáz rajta a világon semmi sem.
Mielőtt léteztél, tudtam, hogy szeretlek.
Azóta, hogy tudom, létezel, szeretlek.
Bármi lesz, bármikor, tudom, hogy szeretlek.
Meghalok. Azután is majd csak az lesz, hogy szeretlek.
És ha már nem leszünk ezen a világon,
ringok majd a végső, utolsó faágon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.