Úgy kel fel a Nap, hívogat,
csupa szél szalad el,
fut a dombra ma fel
pici árnya az égnek, a réten
elülnek az égről a földre menekült
kicsi fények, a tó vize hűl
kékjében végre láthatod,
mivégre minden másnapod,
s ha eléggé sokáig nézed,
csorran, mint nyár, s ha jól megidézed,
meglibben rajta, mint levél a fán,
mivégre kelsz ide nap nap után.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.