(Ad notam: Csajkovszkij: June)
Most hogy újra meleg az idei nyár,
hogy mondod el
- ha mondod el
hogy milyen nagyon messzire van az a tél,
hol hallhatod
- ha hallgatod,
a szíve dobbanásain, de fél
de te nem értetted meg, hogy a hó alatt,
hogy múlik el, mi ott maradt,
mert neked magad voltál akkor az az ég, ami elég,
a semmiség, az a kis ég
ez a világ ahogy múlik még.
És milyen meleg megint az a régi nyár,
míg hallgatod, a sok madár,
hogy csipog fel az égre, hátha odafenn
lakik a fény, és hogyha nem
legalább van ez a kis föld, itt lenn.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.