lenni beégve a szörnyű kötésbe
és hullni előle vagy tőle de mégse;
nézik a gének a szem repedésén
ahogy keserül meg a föld vele és én
lám maradok vele egy darabig.
Érek el olykor a vad falakig.
Nem jutok messzire, nem jutok én el
arra a cseppnyi oromra se még fel
lengedezek pici egyszerű zászló.
Égre a földre semerre se látszó.
Nincs ami érne e távoli tájra,
az se mi égne és az se mi fájna
lesz ami volt és lesz vele semmi.
Élni vagy épp legalább vele lenni.
Nézve ahogy szalad el vele minden.
Annyira látszani fog nekem itt lenn.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.