(romantique)
Álmodtam éjjel egy rímet
és úgy emlékszem, gyönyörű lett:
minthogyha írna egy csodaszép ívet
egy sohase lejátszott menüett.
Ám midőn keresztül perdült az éjen,
mind ama gyönyörű dallama elillant:
dorombol nagyon halkan és mélyen
lelkemben akár a sírhant.
Nézi a kozmosz e sugárzást,
távolban ül meg e tekintet.
Helyettünk miért nem találsz mást
élni, te Valaki, mért akarsz te minket
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.