úgy kérte a költő hogy éljen
mint csillag hull a nyári égen
mint merül sok szeme világa
mint hajol meg a gyönge ága
fának a fűnek a virágnak;
de mint a minta szerint kivágnak
pár buta rímek a nyelvből
és mennek. Nem lát a szemedtől,
szerelem, nem ért a szódból.
Pislog csak le a csonka holdról.
Potyog mint éjszaka a bogár.
Mért nem él végre már. Mire vár.
(Székesfehérvár, 2019-04-11)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.