Tévedtem, kérlek, rám ne legyél mérges;
kapaszkodj tovább csak abba a kérges,
kifakult világba konokon;
nőj csak, mint pitypang a romokon,
kicsinke réseket világra hajtva.
Rajta, csak rajta. Te semmise fajta.
Te semmire sem való semmiség.
Számold csak minden nap, mennyi még.
Vésd csak a csíkokat sorba.
De abban a sorban, vagy bármelyikben,
kicsinkét amottan, biztosan emitten:
ott marad sokáig okosan csaholva
az a szép ifjúság; és tudom, hogy ahol ma
rácsokba száradnak rajtam a ráncok:
ő csak ő fon be mint fákat a háncsok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.