Szép, ami szép, és tetszik.
S amivel megmérnéd, vetekszik.
Eldobnád, elvetnéd, hanyagolnád,
de pillantás-félét sem pazarol rád,
csak rádvillan abban a messziben,
miből, te remélnéd, lesz ilyen
testeden belüli állapot:
nem. A szépség az olyan, hogy láthatod.
Esetleg, netalán, ő is lát.
Tekinteted az övébe fog.
Meglehet, kicsikét rád mosolyog.
De figyelme nem terjed sohasem rád.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.