Életem,
s benne a vélet, hogy élhetem,
s a véletlen, ami a lesz alatt
mint tó tükre mélyben, ha leszaladt,
oly simán és rettegve csap ki a partra,
akaratlanul is készakarva,
hogy végre már akarod, ne legyen.
Üljek csak piheként, fellegen.
Legyek csak viharban más irány.
Legyek csak hab csak mit partra hány
néha egy aprócska rezdülés.
Lennék bár folytonos zendülés
a meghalás ellen, vagy ami öl itt benn engem:
ne kéne folyton csak elfelednem.
Vagy tehetnék akár egy bármit is értetek:
lennék bár több, amit belőlem értetek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.