Annak a mostani időnek felén,
amit kiszabtak velem és énnekem:
nem kapok önmagam kihűlő helyén,
olyat mit értelme volna még féltenem.
Harmadszor próbálom leírni: amit
te, világra világló értelem
lebírsz rám küldeni, tán épp az a fény
oldja el majd a mélyből a cunamit,
hogy kiderül, mint a nap, szép remény.
(2018-02-03)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.