Mivel már régen nem bírtad a pörgést,
nélküled száll most tovább a Föld és
te kiszálltál, tétova tömegre
vállat se rántva se pláne hogy követve
ívét a folytonos zuhanásnak.
Most tehát nélküled indul a másnap,
és nélküled fogjuk nem érteni, hogy most
nélküled nem értjük tovább a kozmoszt,
a kvarkokat és még a magányunk.
Kéne, hogy néha csak megálljunk,
kéne, hogy néha csak nézzünk az égre.
Mint holmi kis csillogó semmiségre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.