és jutsz az eszembe szilárdan
mint halni fogok a világban
pontosan úgy ahogy jaj minek
nem is ütközhetek semminek
a szemed pályája sose ér
világomonon át és most ezér
fizetek azzal hogy láthatok
miképpen libbennek angyalok
pillantásaimba tekintve
bőrömre harmatként behintve
madárdal magányom szerinte
megint te megint te megint te
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.