Most hogy hát megtudtam, nem vagyok
mindaz mit vigaszként mondhatok
ha nem élek örökké, nem fogok,
leszek mint varázslat, mintha luk
lennék a világban, amin át
kifolyik minden és a saját
anyagát siratja a világ;
a világ ami hull ahonnan
érkezett hatalmas habokban
ami van mostan és csak halál
fogja meg és az Isten sem talál
ennél a halálnál butábbat;
ha meghalok, nincsen a világnak
nemcsak hogy értelme, haszna se.
Hát inkább ne haljak meg, mintha de.
Inkább csak éljek, mint égen az égbolt,
a szemeitekben a szép folt,
a szájatok szélén a csók fele,
a másik végén meg én vele,
a gyerekeitek a kertnek a végén,
a kert elején meg amit még én
tettem el amikor vettem a kis fa,
ami hogy próbál megnőni és nőne is mintha
Székesfehérvár, 2014-11-29-csatay
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.