-
hajdanvolt botom és menedék
-
lesz akkor, mi egykoron
-
támaszom volt és megfogom
-
szememmel még egy pillanatra,
-
s látom, hogy ott maradt és ott maradva
-
lesz akkor menedék megint,
-
ha nem lesz már semmire támaszkodnom;
-
bár csak ne láttam volna a szemét,
-
maradt volna csak vakon a porban,
-
lettem volna bár abban a korban,
-
ne mentem volna át, és átmentetlen
-
lehettem volna most annak a fogja,
-
s nem ennek a nemnek a fogatlan foglya.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.