Meg kéne tanulnom kezdeni
valamit, valami onnantól inneni
újat akarni vagy legalább
nem akarni azt, ami semmilyen;
hisz megülve ebben az ennyiben
nem visz el semmire, nem leszek
mint fészekben a feszengő neszek
egyszer majd egekben pompásan illanó;
és ezt is úgy fogadom, tán mintha jó
lenne vagy legalább
nem lennék teljesen rossz benne én,
vagy nem ülne mindenben rekedve fény
ami elárul folyton hisz rólam
pereg le fut le onnan ahol van;
s így meglátják ahogyan húst lopok
mástól s amit aközben gondolok
azt is és mást is és legalább
nem kéne hazudnom, legalább
földre kushadnék, legalább
ne ugatnám szét ezt a világot, legalább
ha ugatok, folytanák
meg végre világom. Azután rögtön, hogy megkívánom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.