www.ultima.ratio

Ütköznél mint hogyha falnak, akváriumüveg a halnak, kutyának lánca vagy lónak a zabla, kabátod fogason magára hagyva, alagút végén a sötétség, amiben nem áll meg a kétség, az, ami sötét, mint kútban a víz színe, az, ami senkinek soha a semmije, az, ami megvár, hiába sürgeted, tulajdonképpen az…

Ülök, s mert másra sincs jó okom, szívveréseim számolom. Előttem platánfa, óriás. Mögöttem gödröt a semmi ás. S egyszerre látom, a platánfa akárha volna jaj kirántva, előttem, mint a csend, tornyosul. S fülel tarkán avar, nem fakul. Székesfehérvár, 2018-11-10

valahol azért el kell majd kezdeni; persze, én megértem, jobb lenne ha lenne mi előírva vagy előre lefestve, amin végigmehetnénk mondjuk holnap este, munka után vagy ki ahogy ráér. De néha messze kell menni a munkáér' néha nagyon is messze kell menni. Anélkül amúgysem lehet meg semmi, hogy valami…

Lehet, hogy teneked adnék valahány dolgot, mi nekem van. De mivel tudom, hogy egyszer majd meghaltam, megtartom addig, mi maradt még. Nézzük a tájat. Amott egy domb van. Ősz van most rajta, lombokra fontan. Sokféle színek meg árnyak is. Meglehet akár, találnak is alatta valamit gyerekek. Nem adom…