www.ultima.ratio

Nyár volt egykor, és mint mi, mintha tekintenénk tegnapinkra, látánk magunk, ott maradván, múltnak árnya, s mint a márvány csillan ifjan mind a mára. Nem látsz engem, és sokára lenne végre újra benne az a perc a végtelenbe, s volna súlya újra annak, mint…

Most, hogy végre ősz van, talán, felfénylik a házak falán mint a remény, a tavasz; sose annyi, sose az, csak a szélfútta vigasz susogása adta mámor. Levélhullása a távol menedékébe magától égő gyertya, gyúlt viasz; hagyjad égni, hagyjad azt. Nem ég jobban, mint a kék ég, maradjál magadra végképp.…

Egyszer majd az lesz, hogy nem leszek. Először talán csak szeretnéd, lenne meg mindegyik gombod a kabáton, azután bármi is, az csak, hogy ha látom szeressem, vagy hogy ne szeressem. Vagy talán annyi csak, lehessen időben pár perced néha az apádra. Felmászol akkor majd a fádra megint és várod,…