www.ultima.ratio

Előbb futnak el messzire kutyáid a réten mielőtt elérne idáig futásuk okozta távoli nagyvilág. Idődből idő csak, teredből tér mi rád hagyva van, csendedből néma csend: engedd születni a végtelent, hagyd őket, ne kiálts utánuk. Nézzed, mi szépen hajolnak a virágok nyomukban, nézd de szép hogy a lét…

úgy kérte a költő hogy éljen mint csillag hull a nyári égen mint merül sok szeme világa mint hajol meg a gyönge ága fának a fűnek a virágnak; de mint a minta szerint kivágnak pár buta rímek a nyelvből és mennek. Nem lát a szemedtől, szerelem, nem ért a szódból. Pislog csak le a csonka holdról.…

S tűnik a köd színe széle veled, törve a tükre szemedre mered, fut vele arcod a vízen a hab, vagy hogy ahogy ma magára marad, úttal a tájban a nap sugara érne be végre a vég, de soha. Tűzne a szép csoda végre magamra. Bár ha hihetném semmiseséged, bár ha feledni lehetne személyed. Bárcsak a vágy a…