www.ultima.ratio

Pár éve már hogy töltöm a százat, egyszer saját kezemmel felhúztam egy házat, kenyerem most már van, borom is érik, alamizsnát is tudok már adni, ha kérik. Dióim fa alól van aki zsákba tesz, mindig van annyi hogy lehet hogy hátha lesz. Mandulám virágzik, barackom jól terem, nem ijeszt lassan már más…

Itt állunk; s mint egykor a máglyán csillagként ragyog fel gyönyörű szivárvány egünknek bolondos boltozatán. Nem vagyunk, jobbára, csak talán évszázadokban méretett, furcsa csend, parányi szikra, ha elhiszed, hogy ami itt nálunk lefolyhatott, egykor mint szikla lett kivájva ott. Büszkeségünk a…

Nem hiszem, hogy volna hely, vagy volna még idő, hogy jól felelj, vagy volna még világon oly kehely kinyílni, hogy férjen meg benne a pehely- nyi semmi kis szíved mi úgy dobog. Vagy a rengeteg holmi, mit gondolok. Hullnak a pelyhek és hullni fog egyszer majd mindenre és arra, hogy mit kellett…

Csak megyek az utcán, vagy nem is hogy utcán, de lényeg, hogy megyek, s miközben valahova a menésből kijutván valamihez hogy egyre közelebb legyek valamit folyton csak elhagyok: állandóan csak gondolok valamire csak mert hogy valamire ne. Lehet, hogy semmise kellene, lehet, hogy ez az a…

Hogy pont mikor néznék el félre mert untat a világ és elvégre minek is néznék a világon akármit, legyen az kőkemény tudás vagy akár hit, vagy akár a virágzó cseresznyefán gombolyaggal játszó kiscica nyakán himbáló szalagról lecsüngő naplemente: ütközik akkor a szemem a szemedbe, és ott marad,…

Rainer Maria Rilke: A párduc (A párizsi Füvészkertben) Szeme a rácsok futásába veszveúgy elfáradt, már semmit se lát;mintha rácsból ezernyi tonna volna,és a rácsok mögött már nincs világ. A puha léptek simulékony íve,mely az egyre szűkebb körbe jár,volna mintha tánc, forogna körbe,s e körben…