www.ultima.ratio

Dolgaim folyton én széthagyom,elveszek mindig, de nem nagyon,nézem, hogy merre is most tovább,magam sem lehetnék mostohábbárván nagy árkokat építek,nem hova, nem mire, nem minek,ha kiürült, azután újratöltöm,szívembe bezárva hullva börtönsittesen magamra számokatrajzolok…

Te tudod, hogy az égtől leoldja a semmitaz este és a földre szomorún ráteríti;elolvadnak a színek, pocsolyába gyűlnek ahangok, reggelig mindegyre mélyebbre süpped;szűkölve kucorognak a fények a résnyiegekbe és ottan reszketve megbújnak benne olyan messze, olyan rettentő…