Táncoltunk akkor; fülemben keringőzakatolt, meg néha némi polka;s mégis, mintha minden újra volna,párommá szegődött szememben megint ő
lejtettem hát tovább, furcsa, égi rendben,lehunytam a világ sokezer dallamát.S ebben a néma, égi fegyelembentáncoltam millió végtelen percen át.
2020.05.27. 21:30 Humperdickk
Emlékek a másvilágról, vol 2.
Szólj hozzá!
2020.05.27. 21:26 Humperdickk
Emlékek a másvilágról, vol. 1
Csendesen fagyiztunk; esett az eső,s a sarkokban valahogy megrekedt.Tétován szemerkélt földre le az idő,azután valahogy este lett.
Behúzódtunk, mint madarak a szürke,mindenütt bujkáló szigorú estbe.Maradtunk csendesen, a csendre leülve,akárha volnánk csak világra festve.
Szikrát hányt néha le…
