www.ultima.ratio

Mint ha csak fognál a csokorba pár kicsiny virágot, mesélnéd neki a rengeteg világot, hogy feszül, hogy dagad, hogy egybe mért marad mégis és valahogy kábultan mint tapad fecniként a világ izgatott hajadba vagy azt hogy mint vagy ott kvantumként egyszerre száz helyen; észrevesz akkor a lábfejen…

Értem a lényegre végül is, segítségemmel de nélkül is, láttam a leseprő pillákat, hegyeknek hátán a villákat láttam a domb mögül felülő végtelenséget is megszülő fényben az árnyat, hogy mint mutat sokkalta szebbet az alkonyat másnak a másnak a más szeme párján. Láttam, hogy mennyit ér drága…

Kitárva az ablak, kinyitva alattamélyén a pillanat mélyére ragadtakóborló emlék vagy álom vagy napsugár;nem telik annyira semmi márlassabban mint marad nyűgnek a szerelem.Ez marad végül a végére ellenem,ez harcol kicsorbult összetört tagokkal,mint ahogy étetett kutyád, vagy ahogy halagyában…