www.ultima.ratio

Nézem, ahogy még egyszer felmosol,arcodon megszokott félmosoly,és tudom, hogy ennek majd vége lesz;s miközben titokban félre teszebből a szomorú tavaszból pár zöldeta napfény, szeretném karomba fogni a Földet.Együtt lépdelnénk végig, a Föld és én,és valahol mélyen, a legvégéna sötétség meg csak úgy…

...és ahogyan voltam, talán még majd leszek. Befognak újra a feszengő neszek. Így tavasszal, mindennél közelebb lehetnék hozzád ott, teveled s a kisablakon mint szép mesét hallgatnánk, hogy mossa szerteszét a folyton csak szállongó halk eső a háztetőket és verdeső égen a galambok mint suttogó…