Talán durvábban kéne, tán szigorúbban, nem ilyen kedvesen lenni csak mindig az útban, talán oda is lehetne csapni végre. Tán úgy kéne élni, bármi is égne
az aláhullt évek, évadok mázsái mélyén. Vagy hogy nem csak én adok. Harmincnégy tonnányi szomorú én. Lobogva magam a föld kerekén.
