Leszállt a didergő, kormos est, imbolygó árnyat a falra fest, ég alja már csak egy kis szelet, karéjnyi égbolt; én rádobok fekete éjszaka, fekete szenet.
Koppan a tájban a sötétség, mint csizma a padlón, ha levették, elnyúlik szépen a táj felett; lehúnyom szemem és álmodok fekete éjszaka, fekete…
