Ősz van; ilyenkor mindig csordultig telnek a vedrek. Azon töprengek, mióta szeretlek, de csak súgnak a lombok, leintik
avaron kavargó árnyakat. Nem maradt nagyon sok, talán csak pár falat tétova napfény a réten. S mint egykoron akkor, réges-réges-régen
lobban a fán a sok levélke, táncol a csendben…
