Amint bársonyos, édes lánybőrödönelfut a fény, ahogy elszököm;hinni se mertem, hogy van remény;olyan sohasem volt, hogy te meg én,olyan volt csak, amit álmodok.
Mindig volt okotok látnotok,ritkán se voltam bár látható.Remény se voltam, mi várható.Ma már csak emlékek áradnak untalan,hogy te meg én,…
