úgy peregsz le rólam, amint a kéreg,kimondanálak, de félek
mint megriadt madárraj reppenel a számról, hogy meghalok ebbena régi, nagy titokban, hogy odafennhogy ül meg fényesen, melegenmind, ami gyönyörű, de te nem
valaha foghattam álmomban a kezed.Ma már csak nézhetem, teveled, az eged.
