Hangja oly néma, oly szürke, oly szökkenő,ülnek meg benne az árnyak és egyre nőmélyén a csend mint a gyomorban, tüdőben.Bár csak még érne a vér el az agyába időben,bárcsak a csengőig érne el a karja.Bár addig élne, amennyire akarja.Mint a tó mélyében úsznak az álmainkishalak, mint a rét szálainúszik…
2019.10.10. 22:44 Humperdickk
Elfekvőben
Szólj hozzá!
2019.10.08. 20:47 Humperdickk
Extra terram
Egyedül vannak ám ők is csak, hidd el.S bár nem játszanak a szemeiddeltétova képeik, látszanak.Lebuknak folyton az ég alá, mint a nap,s felkelnek reggel a sötéttel.S hiába mondod el elégszer:ha bármi, hát éppen a semmi a tévedés.Elfelejt végtére mindent, még téged ésengem is elfelejt egyszercsak…
