állnak az időben, az meg úgy telik,és nem unják, nem várják estelig
felkél a langymeleg dombok közötta nap, és a felásott kertben a röghöz öt-,hatodíziglen nem tapad moha;a magyar nem beszél, nem eszik soha.Evés közben sem tudja hogy eszik.Várja, hogy végre majd felteszikvalami polcra hol befőtt…
