Maradunk, végül is, miér' ne,
egyezer valamennyi éve,
egyezer valahány okokból,
együtt a sok itt maradottból,
kivéve, akik már nincsenek,
megvárjuk, búcsút hogy intsenek,
akár az évek és egyszerre beteljen
sorsunk és tovább már ne kelljen
menni fel…
