És úgy gyűrődnek mint zsebben a papírok az évek és már semmit sem akarok tovább csak addig míg elég lesz; remélem, azért még megértesz: úgy fut el lassan az életem előtt a világ, mint út mellé véletlen odanőtt pitypang meg sáska meg bodza. És én haladok magammal összefogva, már nélküled nélkül is…
