Most, hogy már izmaim mentén az erek,mint hullámzó völgyeik partján a hegyek,redőkbe bújnak és eredőkbe,vagy mint a sírok a temetőkbe,belátom: nélküled csont és bőr vagyok.Ahogy én érv vagyok, énrám te úgy vagy ok.S ha kiszakítanám magamból,akár egy végzetes karambóla száguldásból a gépeket,saját…