Néha azért még csillan némi remény fel világra és a kemény ég alá beszorul éltető napsugár. Kelj fel, te drága nap, mindenki arra vár, szivárogj földre le rég megholt, bús anyag, bonyolódj rendekbe szanaszét szórt hanyag csomóba tömörült valóság. Kerekedj emberré…
