Kezemben a szorításom úgy elillan, mint a pára, mit kiraktam, várva várom, mikor dől le végre várakő a kővel összeérve ízzé-porrá morzsolódva útjaimba visszatörve útra kelne hullna porbaki se hajtó magot hintek, süket kőnek érzem magam, mint egy város, amelyiknek…
