Ahogyan most ülök, nézem a világon hogy tapad meg a fény, hogy ül meg a fákon sorban az ágakon bújva a gondolat: nem is akarnék én máma túl sokat, szeretném csak, hogy a hősöket szeressék mindig és ne ez a töksüket idő döntse el róluk és ne ez a tökbuta világ mondja…