Ahogyan most ülök, nézem a világon
hogy tapad meg a fény, hogy ül meg a fákon
sorban az ágakon bújva a gondolat:
nem is akarnék én máma túl sokat,
szeretném csak, hogy a hősöket
szeressék mindig és ne ez a töksüket
idő döntse el róluk és ne ez a tökbuta
világ mondja…