Ülök itt ablakos magányban.
Nézem, hogy amire kiláttam
idő-e tér-e vagy képzelet.
Nézem, mint esélyt, a végzetet.
Tudom, hogy valaha tudtam.
S most, amíg nem vagyok útban,
elfogad lomnak a nagyvilág.
Ki tudja, hogy mi merre, mire vágy.
Mire vágy annál…
