Ülök itt ablakos magányban. Nézem, hogy amire kiláttam idő-e tér-e vagy képzelet. Nézem, mint esélyt, a végzetet. Tudom, hogy valaha tudtam. S most, amíg nem vagyok útban, elfogad lomnak a nagyvilág. Ki tudja, hogy mi merre, mire vágy. Mire vágy annál…