www.ultima.ratio

Amikor már majdnem aranysárgára barnultaz ég, dobok rá pár szelet,és forgatom kicsit, hogy mi hogyan múltel lassan én velem, az életet;s mire a végére valahogy odakapna,megvárom kicsit, hogy megmaradnanélkülem is oly egyazonszínben és állagona száz színű ég és a ég alatthaldokló földön a pillanat.

voltak még lufik meg zászlók meg minden,paplankék égbolt a szemeinken,odafent zúgtak a száz színű zászlók,színeik által is szörnyen átlátszók,de tudtuk, hogy azok ott: nem mi,tudtuk, hogy ami van, semmi.Hogy nem muszáj semmit se vallani.Hogy ami van, sohasem az, ami. Most nem tudjuk; jobbára…

Úgy hull le a fáróla tétova távolelőtt a közelmint ősz ha jön el;nem fut ki a térrea nap se elégve,a fű se virág sehajol de miránk sehajol le ma semmi csak annyira lennimint tónak a mélyemint égnek az éjeszakadéknak az aljamint szél ha kavarjaa port vagy a tóbanelhaladóbanúszik a reggela néma…