Lassan nem pörgök én már be senkit,csak ülök e szomorú, meghitthalálban és kezdem el hinni, hogy el lehetzavarni messze a messziket,hogy rákiabálva a halálraiszkolna végre a világba,és más halna meg mindig, dehogy te.Vagy ahogy voltaképp lehetne,más lesz majd ítélve embernek.S túléled, akárhogy…